Kutyafuttában

Gondolom nem én vagyok az egyedüli, aki a vizsgákra való tanulást utolsó pillanatra hagyta. Egyik éjjel két órakor már nagyon ideges és fáradt voltam, amikor elhatároztam, hogy még tanulni kell, de előtte pihenek egyet. Na most, mit tehet az ember éjjel kettőkor, ha pihenni akar? Az alvás nem egy jó ötlet, mert akkor utána nem lesz több tanulás. Zenét hallgatni megint nem túl jó, főleg, ha még négy ember aludni kívánna a házban. A séta egy jó megoldásnak ígérkezett. Ahogy kiléptem az ajtón, belebotlottam a kutyába. Bence ugyanis a bejárat előtt lustult (ami az egyik jó szokása, azon kívül, hogy legyeket üldöz, vagy megugatja a járókelőket, vagy éppenséggel a farkát üldözi), és nagy, ártatlan szemekkel nézett rám. Fogtam tehát a sétáltatóját, és elindultam vele. Mivel éjjel kettőkor senki sincs az utcán, lakpcsoltam róla a szíjat, és engedtem, hadd szaladgáljon mellettem. Én közben élveztem az éjszaka csendjét, hallgattam a tücskök ciripelését, és közben átfuttattam a gondolataimon az interkulturális kommunikáció néhány fontosabb fejezetét. Gondolom Bence is ezt csinálhatta, miközben autókat szaglászott körül, fákat jelölt meg, és vígan, szabadon futkározott a poros, köves utcán. Ide-oda rohangált, én meg néztem. Megvannak a szessziónak is a szép pillanatai, a kávé, vagy energiaital (nem élek vele, mert nem bírom, csak felírtam, mert mások ezt isszák) mértéktelen fogyasztása mellett. Körülbelül fél órát sétálgattam így fel-alá a környéken, felébresztettük az összes kutyát, közben szaladgáltam Bence után, hogy ne menjen el túl messzire, élveztem az utcánk végén lévő park friss levegőjét, a sötétben amúgy sem látszó zöldet. Ugye, interkulturális kommunikáció: a kutyakultúra és az ember találkozása, és emellett hasznos is, nyugtató hatású (nyugtatók, és a barátnő, jegyes, feleségnél való megnyugodás mellett mindenkinek ezt ajánlom szesszióra). Az éjjeli séta amúgy is a kedvenceim közé tartozik. Ilyenkor veszem észre, hogy sünike mászik ki a szomszéd kertjéből, illetve más megvilágításban a környezet is sokkal szebbnek, vagy másabbnak tűnik. Bence is élvezte (amúgy, azok számára, akik nem látták, egy elég nagydarab farkaskutya, hobbija: anyám sétáltatása téli délutánokon), gondolom inkább a felfedezés öröme töltötte el, mikor egy-egy fűcsomónál megállt, és végigszaglászta. Pihenésképpen mindenkinek ajánlom, hogy sétáltasson éjjel kutyát. Ha nincs nektek, szívesen kölcsönadom, értesítsetek levélben, ha ilyen igényetek van, elárulom a postacímünket, sőt lehet, hogy veletek tartok egy-egy séta erejéig :)